Nyírfacukor

A finn nyírfacukor tulajdonképpen nem is cukor, és csak történetileg van köze a nyírfához és Finnországhoz (bár egyes, forgalomban lévő finn nyírfacukrokat valóban Finnországban gyártják).


A finn nyírfacukor valójában egy bizonyos szénhidrát (xilóz) hidrogenizációjakor keletkező, édes ízű cukoralkohol (poliol), melynek megváltozott tulajdonságai teszik jelentősen előnyösebbé az emberi fogyasztásra, mint a hagyományos répacukrot. A hidrogenizáció nem feltétlenül történik mesterséges körülmények között, hiszen zöldségekben, gyümölcsökben, sőt még az emberi testben is természetes módon megtalálható. Mivel nem egy „kitalált” mesterséges anyagról (mint például az aszpartám) van szó, hanem a természetben „felfedezett” anyagról beszélünk, ebben az értelemben egy természetes édesítőszerként aposztrofálhatjuk a finn nyírfacukrot, tudományosabb nevén: a xylitol-t.

           

132d3ff8050.jpgA xylitol felfedezése a kémiai Nobel-Díjas (1902.) Dr. Emil Herman Fischer kémikus professzor és asszisztense Rudolf Stahel (Németország, 1890), valamint M. G. Bertran (Franciaország, 1891) nevéhez fűződik. Dr. Fisher professzor 1890-ben, egy darab nyírfában talált rá az „új” anyagra, melyet xylit-nek nevezett (ez a latin xylitol német elnevezése). Ebben az időszakban, egy évvel később 1891-ben, a francia kémikus Bertran is rátalált a xylitolra, azonban ő gabonafélék (búza és zab) feldolgozásakor, vizsgálatakor.


A Második Világháború alatt fellépő súlyos cukorhiány miatt megindult az azt helyettesítő édesítőszerek kutatása, így az 1918-ban alapított, s ma is működő Suomen Sokeri Oy (Finn Cukorvállalat) kutatói és mérnökei kifejlesztettek egy eljárást a xylitol gyártására.

 

Asuomraakasok.jpgz „ipari mennyiségű” előállítást, az akkori technológiával azonban nem tudták megoldani. Amint a háború véget ért, a cukor „visszatérésével” abba maradtak a xylitol-kutatások, többek között a cukornál jóval költségesebb előállítás miatt.


Az ’50-es évek közepétől újra indult az érdeklődés a „finn nyírfacukor” iránt, amikor is Dr. Oscar Touster (Tennessee, USA) jelentős kutatásokba kezdett a xylitol emberi testre gyakorolt hatásait vizsgálva. Később munkatársaival közel-keleti munkásemberek laboreredményeit vizsgálva, véletlenszerűen fedezték fel a nagymértékű xylitol jelenlétét.  Kutatási eredményeik által először arra a megállapításra jutottak, hogy cukorbetegek esetén a cukor kiválóan helyettesíthető a xylitollal, azonban 1970-re biokémikusok és más tudósok már a fogszuvasodást megelőző hatóanyagként is tanulmányozták.1

 

chewing-gum-au-xylitol.jpgAz első xylitol tartalmú rágógumit 1975-ben Finnországban, majd ugyanebben az évben az Egyesült Államokban hozták forgalomba. Azóta további vizsgálatok olyan újabb meggyőző bizonyítékokat mutattak fel, amelyek nem csak a xylit fogápolási előnyeit támasztották alá, hanem a felső légúti megbetegedések területén kifejtett jótékony hatásait is kimutatták. Egyetlen hátránya csupán annyi, hogy házi kedvenceinknek (háziállatok) tilos xylitet adni, tehát ha xylittel készítettfinn-nyirfacukor.jpg süteményeket fogyasztunk, figyelnünk kell arra, hogy kiskedvenceink ebből nem kaphatnak.


Tehát a finn nyírfacukor valóban „Finn”, valóban van köze a nyírfához, de csak az egyszerűség kedvéért nevezhetjük cukornak. Színe fehér, kristályos fényű, íze édes, enyhén hűs. Alkalmas minden olyan felhasználásra, mint a szacharóz, azaz a hagyományos répacukor, azonban nem roncsolja, hanem védi a fogakat, a légutakat, az egészséget. Kínálatunkban megtalál 250 grammos, 500 grammos és 1 kilós kiszereléseket is! Fogyasszák bátran, egészségükre!



[1] Felhasznált irodalom: Irwin D Mandel: „Discovery! - The Rocky Road of Xylitol to its Clinical Application” című írása, mely a „Journal of Dental Research” című tudományos folyóiratban jelent meg 2000. júniusában az 1352-1355. oldalon.